Hangosan ünnepelték a néma szolgálattevőket a diakónia napján
Az irgalmasság cselekedeteinek szimbólumaival díszített, magasba emelt fakereszt mögött felsorakozott tizenkilenc Luther-kabátos szolgálattevő bevonulásával vette kezdetét szeptember 25-én, csütörtökön a diakónia napjának ünnepe. Sztehlo Gábor születésnapján Budapesten, a Deák téri templomban úrvacsorai istentiszteletre és díjátadásra gyűltek egybe az evangélikus szeretetszolgálatok lelkészei, munkatársai, önkéntesei, ellátottjai és Sztehlo Gábor mentettjei, majd megkoszorúzták az embermentő lelkésznek a templom előtti téren álló szobrát.
A jelenlévőket Gregersen-Labossa György lelkész, a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai Bizottságának elnöke köszöntötte, s arra hívta: Túrmezei Erzsébet diakonissza költőnő egyik énekével „érkezzenek meg lélekben is” az istentiszteletre.
A nap igehirdetője idén is Kondor Péter diakóniáért felelős püspök, a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője volt, a liturgiát Szemerei János elnök-püspök, Lindákné János Zsuzsanna és Gregersen-Labossa György lelkészek végezték, a zenei szolgálatot Mekis Péter orgonaművész látta el.
„Tavaly Sztehlo Gábor híres mondatával fejeztem be az igehirdetést, mely szerint a diakónia a kezek evangéliuma. Ma azt vizsgáljuk az ige alapján, hogyan lesz ez valóság az egyház nagy családja életében – mondta Kondor püspök Pál apostol rómaiakhoz írt levelének a kegyelmi ajándékok sokféleségéről és a gyülekezet egységéről szóló szakasza alapján (Róm 12,3–8) tartott prédikációjában. – Azt kell elsősorban látnunk, hogy minden egyes Krisztusban hívő ember része egy nagyobb egésznek. Ez az Isten nagy családja, a keresztény gyülekezet, amelyben mint tagok vagyunk jelen: különböző testrészek ugyanabban a testben.” Ez egy különös, misztikus test, „a Biblia szerint magának a láthatatlan Jézusnak e földön lévő látható teste, melyet valami titokzatos, mennyei erő tart össze. Ez pedig Jézus lelke, a Szentlélek.”
A Szentlélek mindenkinek adott ajándékot, amellyel másokat szolgálhat, ezért nincs haszontalan vagy fölösleges feladat. Az evangélikus diakónia „mennyei minőségű földi organizmus”, mely a láthatatlan Jézust reprezentálja, vetíti bele tagjai életével és szolgálatával ebbe a világba. Kondor Péter arra is intett: senki ne tartsa magát se többnek, se kevesebbnek, mint ami valójában: eszköz Isten kezében. „Ahogy egy családban vagy egy gyülekezetben a szolgálatok sokféleségét látjuk, így van ez a diakóniában is. Nemcsak egy-egy intézményen belül, hanem a diakóniai szolgáltatásaink sokszínűségében is.” Emlékeztetett arra is, hogy „a használatlan eszköz berozsdásodik”: aki nem vállalja a rábízott szolgálatot, az elveszíti lelki frissességét. Aki viszont átadja magát Istennek, általa áldássá válik mások számára.
A püspök aláhúzta: a diakónia sokszínűségében minden szolgálat értékes, Jézus példája pedig arra hív, hogy a mindennapokban is részt vegyünk egymás terheiben,és a megbocsátás, a vigasztalás és a reménység hordozóiként legyünk jelen közösségeinkben. „Az emberi rend és igazság mögött ott van az Isten országa és annak igazsága. Az emberi nyomorúság mögött az üdvösség gondoskodik. Ezt a Krisztust kell hirdetnünk a világnak élőszóval, minden jó ügyben való engedelmes szolgálatunkkal, a személyválogatás nélküli szeretet gyakorlásával. Lehet-e szebb misszió, mint azt az isteni szeretetet, amiből mi is naponként élünk, szeretve továbbadni valakinek, konkrét segítő szolgálat formájában? Urunk tegye áldássá a szeretet minden mozdulatát életetekben és munkátokban!” – zárta igehirdetését Kondor Péter püspök.
Az úrvacsora előtt az egyetemes könyörgő imádságot a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermekvédelmi Munkacsoportjának munkatársai olvasták fel, majd az oltárhoz térdelve áldást kaptak szolgálatukra Szemerei János elnök-püspöktől. Az istentisztelet offertóriumát a balassagyarmati Túrmezei Erzsébet Evangélikus Szeretetszolgálat javára ajánlották a szervezők.
A templomi alkalom második részében Kelemen Anna Gyöngy, az országos iroda diakóniai osztályának vezetője üdvözölte a gyülekezetet, és felkérte dr. Zsilinszky Lászlót, a Belügyminisztérium szociális ügyekért felelős helyettes államtitkárát, hogy tartsa meg köszöntőbeszédét.
A helyettes államtitkár hangsúlyozta: a rászorulók segítése nem csupán kötelesség, hanem hivatás, amelyet sokan önzetlenül, feltűnés nélkül végeznek. „Aki némán teszi a jót, az kapja a legnagyobb jutalmat” – idézte. Példaként az embermentő lelkész alakját említette: „Sztehlo Gábor ennek az önzetlen odafordulásnak az úttörője volt. Ráadásul egy olyan korban, amikor nemhogy némán, de titokban kellett cselekedni. Meggyőződésem, hogy hitből és hittel cselekedett. Gondoskodott gyermekekről, idősekről, elesettekről. Mindannyiunk számára példát mutatott.” Szavai szerint a gondoskodó szakmák dolgozói nap mint nap a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai mellett állnak, ma pedig róluk kell hangosan szólnia az ünnepnek. Végül gratulált a díjazottaknak, és elismerését fejezte ki minden diakóniai munkatársnak és szakembernek, akik némán teszik a jót.
Ezután Hajdú Tibor püspöki titkár lépett a mikrofonhoz, hogy felolvassa a laudációkat a díjazottak tiszteletére. 2025-ben is három kategóriában (az év diakóniai önkéntese, munkatársa, illetve szponzora) adtak át díjakat [a kitüntetettek listája a keretben – a szerk.], a néhány hete nyugdíjba vonult Rostáné Piri Magdolna lelkész – korábban a Vasi Egyházmegye esperese, a bobai Lakos Ádám Evangélikus Szeretetszolgálat alapítója – szolgálatát pedig életműdíjjal ismerték el.
Idén az év szponzora mellett az év adományozója is díjat vehetett át: Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért elnöke ez év januárjában a Civil Összefogás Fórum Szellemi Honvédő Díját kapta, és ennek teljes összegét az evangélikus egyház diakóniai szolgálata számára ajánlotta fel. Adománya szintén a balassagyarmati szeretetotthon életét segítette.
A diakónia napja idén is a Deák téren álló Sztehlo-szobor megkoszorúzásával, az egykori gyermekotthonokban énekelt „Ó, terjeszd ki, Jézusom, oltalmazó szárnyad” kezdetű énekünkkel, majd állófogadással zárult.
Az év diakóniai önkéntese: Farkas Tiborné, Zsóka (budapest-fasori gyülekezet); Fodor Viktor és Tódor Melinda (Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat és Pesthidegkúti Evangélikus Egyházközség), Lehoczki Márk (budavári gyülekezet)
Az év diakóniai munkatársa: Némethné Bakler Eszter (Nádasdi Evangélikus Diakóniai Központ); Portikné Ivacson Edit (Bolla Árpád Evangélikus Szeretetotthon); Tóth-Kocsis Henrietta (Joób Olivér Gondozó és Rehabilitációs Szeretetintézmény)
Az év diakóniai szponzora: Magyar Élelmiszerbank Egyesület, Városi Sportegyesület Dunakeszi (VSD)
Az év diakóniai adományozója: Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet a Népesedésér és a Családokért elnöke
Diakóniai életműdíj: Rostáné Piri Magda lelkész
Forrás: evangelikus.hu