A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Diakóniai Osztályának szakreferense, Oláh Róbert elmondta, hogy a két egyházi szervezet a menekültek ellátásában és az integrációjukkal kapcsolatos munkában évtizedes tapasztalatokat gyűjtött, a projekt megalkotásába ezt a közös tudásukat építették be. A tizenhat hónapra, négyszáz főre tervezett program – a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap Plusz (MMIA) vissza nem térítendő támogatásával – 2024. december 1-jén indult el, elsősorban a két szervezet fővárosi székhelyein, ugyanakkor a szakreferens fontos vidéki helyszínként említette meg Nyíregyházát, ahol széles körű tapasztalattal bírnak az Ukrajnából érkezett menekültek segítése terén. Mivel háborús övezetből érkeznek, ők hazánkban automatikusan úgynevezett menedékes státuszt kapnak.
„Célunk, hogy integrációjuk támogatásával a menedékesek be tudjanak illeszkedni a magyar társadalomba” – fogalmazott Oláh Róbert. Ennek a tevékenységnek a legfontosabb elemeiként a lakhatás biztosítását, a megélhetést hosszú távon szavatoló munkaerőpiaci beilleszkedést, a társadalmi ismeretek elsajátítását, a mentális segítségnyújtást és gyermekek iskolai felzárkóztatását nevezte meg.
Sajgó Szabolcs atya, a Jezsuita Menekültszolgálat Magyarország (JMSZ) igazgatóságának tagja arról beszélt, hogy áldásnak tartja ezt a programot, és nagy hálát érez azért, hogy a két szervezet egymás irányába megnyilvánuló bizalma nyomán ez a nap is elérkezhetett, amikor beszámolhatnak a nyilvánosságnak az együttműködésükről. „Jézus családjában közösen tehetünk tanúságot egy ilyen fontos területen” – fogalmazott a korábban Kanadában is élő szerzetes, majd rövid történeti áttekintést adva bemutatta az 1980-ban Pedro Arrupe által alapított nemzetközi szervezet, a Jesuit Refugee Service történetét, ide kapcsolódva pedig arról tett említést, hogy éppen tíz éve hozták létre a magyarországi Jezsuita Menekültszolgálatot.
Kővágó Emese, a JMSZ szolgálatvezetője kiemelte: működésüket alapjaiban határozza meg a nemzetközi jezsuita menekültszolgálat, a JSR által kijelölt három hívószó: kísérni, szolgálni, képviselni. A kísérés azt jelenti, hogy nem a menekültek mögött, nem előttük, hanem amennyire lehetséges, mellettük szeretnének jelen lenni, mindezt pedig szolgálattal és az értük való eljárással, úgy képviselve őket, hogy felhangosítsák a hangjukat, megjelenítsék a valós helyzetüket. „Az első pillanattól kezdve fontos szempont volt, hogy mindig másokkal együttműködésben dolgozzunk, ezért is különösen örülünk annak, hogy az Evangélikus Diakóniával együtt tudtunk elindulni ezen a pályázaton” – tette hozzá.
Az Evangélikus Diakónia munkájáról szólva Mészáros Attila menekültügyi referens arról beszélt, hogy az általuk végzett szolgálatnak régi hagyományai vannak az evangélikus egyházban, ennek megfelelően szeretnének örökösei lenni Sztehlo Gábor evangélikus lelkésznek is, aki a második világháborúban az üldözöttek mellé állt. Mint fogalmazott, minden olyan emberen megpróbálnak segíteni, megismerni őt és kísérni, aki Magyarországon valamilyen státusszal rendelkezik. „A kísérésnek az a célja, hogy egy idő után elengedve őket megálljanak a saját lábukon. Ehhez olyan környezetet igyekszünk kialakítani számukra, amelyben az emberi méltóságukat megtartva léphetnek előre” – fogalmazott, hozzátéve, hogy munkájukkal a társadalmi együttműködés előmozdításához is szeretnének hozzájárulni, hiszen a menekültek beilleszkedése nemcsak nekik, hanem a többségnek is érdeke.
A projektben részt vevő két szervezet szakembereinek előadásai után az orosz származású Natasa Pavlovski a budapesti Piarista Gimnázium képviseletében mutatta be az intézményben általuk végzett felzárkóztató munkát, majd a Zaporizzsjából Magyarországra menekült, jogász végzettségű ukrán Vitalina Novoselova a magyar emberek iránta tanúsított szeretetét és támogatását kiemelve mesélte el, milyen utat járt be, míg új otthonra lelt Budapesten.
A sajtótájékoztató és az előadások után kérdésünkre a menekültek kísérésével összefüggésben Mészáros Attila elmondta: nagyon fontos, hogy a folyamatnak legyen eleje, majd vége, amit a menedékes tudomásul vesz. „Ennek érdekében az ügyféllel beszélgetve reális célokat fogalmazunk meg, majd ezt egy együttműködési megállapodás teszi hivatalossá. Ebben például szerepelhet az is, hogy adott anyagi támogatásért mit várunk el. Mindez persze nem jelenti azt, hogy később más problémával ne kereshetne fel minket, ebben az esetben az új ügyek mentén újabb szerződést kötünk vele.”
A társadalmi együttműködést, a menekültek könnyebb beilleszkedését segíti a hazai jezsuiták középiskolákban végzett CHANGE elnevezésű „érzékenyítő” programja. Erről lapunknak nyilatkozva Ignácz-Micsik Réka mentálhigiénés és pszichoszociális koordinátor elmondta: a három alkalomból álló, interaktív feladatokat tartalmazó programjuk eredményesen szélesítette a magyar diákok ismereteit, s ennek nyomán a menekült gyerekek helyzetét megértve, azt kicsit átérezve pozitívabban kezdtek viszonyulni kortársaikhoz.
