Július 29-én Budapesten tartotta zárórendezvényét az Evangélikus Diakónia és a Jezsuita Menekültszolgálat konzorciuma által megvalósított „Együtt a menekültekért” (MMIA_PLUSZ-2.2.1-24-2024-00012) című program. A közel húsz hónapon át tartó projekt során 530, Magyarországon jogszerűen tartózkodó, többségében Ukrajnából érkezett menekült részesült személyre szabott támogatásban.
A csaknem 488 millió forintos európai uniós támogatásból, a magyar állam társfinanszírozásával megvalósult program célja az volt, hogy a résztvevők ne csupán az első időszak nehézségeit tudják átvészelni, hanem valódi esélyt kapjanak az önálló élet és a társadalmi beilleszkedés megteremtésére.
A projekt keretében a résztvevők komplex segítséget kaptak: személyre szabott szociális munkát, lakhatási és megélhetési támogatást, munkaerőpiaci tanácsadást, pszichológiai és mentálhigiénés segítséget, valamint az iskolai beilleszkedést és a közösségi integrációt segítő szolgáltatásokat. A program Budapesten, Nyíregyházán, valamint Pest, Heves és Győr-Moson-Sopron vármegye több településén valósult meg.
A zárórendezvényen azonban nem elsősorban a számok kerültek a középpontba, hanem azok az emberi történetek, amelyek minden statisztika mögött ott állnak.
Az Evangélikus Diakónia képviseletében elhangzott köszöntő emlékeztetett arra, hogy az egyház számára a menekültek támogatása nem új feladat. A bajba jutott emberek melletti kiállás és az idegen befogadásának felelőssége hosszú ideje része szolgálatának. A beszéd hangsúlyozta: minden ember méltósága önmagában érték, függetlenül attól, hogy honnan érkezett, milyen nyelvet beszél vagy milyen jogi státuszban él.
A rendezvényen felidézték Sztehlo Gábor gondolatát is, miszerint a diakónia „a kezek evangéliuma”. Ez a szemlélet az elmúlt években különösen kézzelfoghatóvá vált. Az Evangélikus Egyház 2015 óta folyamatosan jelen van a menekültek segítésében, 2022-ben pedig gyülekezetek, diakóniai intézmények, iskolák és önkéntesek példátlan összefogással támogatták az Ukrajnából érkező családokat. Ez a szolidaritás ma is él: az idei Szélrózsa ifjúsági találkozón például közel kétmillió forint gyűlt össze a Kapuvár mellett élő kárpátaljai roma menekült családok támogatására.
A felszólalások arra is rámutattak, hogy a menekülés nem ér véget a határ átlépésével. Egy új országban az embereknek újra kell építeniük az életüket: meg kell tanulniuk eligazodni az intézmények között, munkát kell találniuk, gyermekeik számára iskolát kell keresniük, új közösségeket kell kialakítaniuk, miközben sokan háborús élmények és veszteségek terhét is hordozzák. Az integráció ezért hosszú folyamat, amelyhez nem egyszeri segítségre, hanem tartós támogatásra van szükség.
A projekt egyik fontos eredménye volt, hogy elérte azokat is, akik a menekültek között is különösen sérülékeny helyzetben vannak, köztük számos kárpátaljai magyar roma családot. A tapasztalatok szerint amikor az emberek valódi lehetőséget kapnak, partnerként kezelik őket, és bizalommal fordulnak feléjük, képesek újraépíteni az életüket: tanulnak, munkát vállalnak, gyermekeik számára pedig biztonságosabb jövőt próbálnak teremteni.
A rendezvényen külön köszönet hangzott el azoknak a szociális szakembereknek, akik nap mint nap ezt a munkát végzik. A menekültekkel dolgozó szociális munkásoknak egyszerre kell ismerniük a jogszabályokat, a szociális ellátórendszert és a munkaerőpiac működését, miközben képesnek kell lenniük bizalmat építeni, kulturális különbségeket áthidalni, traumákkal élő embereket támogatni és gyakran több nyelven dolgozni. A programban ráadásul olyan munkatársak is részt vettek, akik maguk is menekültként érkeztek Magyarországra, így saját tapasztalataikkal, nyelvtudásukkal és kulturális ismereteikkel hidat tudtak képezni az ügyfelek és az intézmények között.
A projektzáró ugyanakkor nemcsak az eredményekről szólt, hanem a jövő kihívásairól is. Elhangzott, hogy a menekülteket segítő szolgáltatások jelentős része ma is projektfinanszírozásból működik. Ez lehetőséget ad az innovációra és a gyors reagálásra, ugyanakkor bizonytalanságot jelent a szolgáltatások folytonossága és a felkészült szakemberek megtartása szempontjából. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a menekültek integrációja hosszú távú feladat, amely kiszámítható szakmai és finanszírozási környezetet igényel.
A rendezvény végén elhangzott gondolat jól összefoglalta a projekt legfontosabb üzenetét: a valódi segítség nem a teljesített indikátorokkal vagy az elért eredmények felsorolásával kezdődik, hanem nyitottsággal, türelemmel, elfogadással és kölcsönös bizalommal. Ezek azok az értékek, amelyeket nehéz mérőszámokban kifejezni, mégis ezek jelentik minden sikeres integráció alapját.
Bár az „Együtt a menekültekért” projekt július végén lezárul, a résztvevők és a megvalósító szervezetek számára egyértelmű: a segítség iránti szükséglet nem ér véget egy projekt befejezésével. Az elmúlt másfél év tapasztalatai azt mutatják, hogy az emberséges, személyre szabott támogatás nemcsak egyéni sorsokat képes megváltoztatni, hanem erősebb, befogadóbb közösségeket is épít.
A zárórendezvény előadói: Hrychana Tatyana, Ignácz-Micsik Réka, Kiss-Kozslik Eszter, Kővágó Emese, Mészáros Attila, Mezei Orsolya, Oláh Róbert, Podina Andrea, Solimchuk Tetiana és Tóth Katalin. A program szinkrontolmácsolását Vakula Marianna biztosította.