Hírek – Evangélikus Diakónia

Dunakeszi Evangélikus Diakóniai Központ, az új diakóniai intézményünk

2025. január 1-jén új mérföldkőhöz érkezett Dunakeszi szociális ellátórendszere: az eddig a Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat telephelyeként működő Diakóniai Központ új, önálló intézményként nyitotta meg kapuit Dunakeszi Evangélikus Diakóniai Központ (DEDIK) néven. Intézményünk a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásában működik, és célja, hogy a keresztény szeretetszolgálat szellemében nyújtson támogatást idősek és fogyatékkal élők számára.A DEDIK egy 4,3 hektáros, parkosított területen helyezkedik el Dunakeszi déli részén, három telephelyen, kertvárosi környezetben. Intézményünk integrált működésének köszönhetően átfogó szolgáltatásokat kínálunk, amelyek a tartós bentlakástól a rehabilitációs célú lakhatásig és nappali ellátásig terjednek. Az idősek és fogyatékkal élők számára biztonságos, modern környezetet, fejlesztési lehetőségeket, szabadidős programokat és lelki támogatást biztosítunk.A DEDIK története hosszú múltra tekint vissza, hiszen elődjei már az 1970-es évektől vezető szerepet játszottak az értelmi fogyatékosokat ellátó szakmai képzésben és gondozásban. 2018-ban az egyházi átvételt követően az intézmény a Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat védőszárnyai alatt Buda Annamária intézményvezető asszony vezetésével megerősödött annyira, hogy 2025. január 1-től önálló gazdálkodású, és vezetésű intézményként menjen tovább a megkezdett úton. Küldetésünk továbbra is az, hogy a legmagasabb színvonalon szolgáljuk közösségünket, miközben tiszteletben tartjuk minden ember méltóságát és egyediségét.

Evangélikus 1+1% | A szeretetszolgálatnak

Kiknek lehet felajánlani az összevont adóalap után befizetett személyi jövedelemadó 1+1%-át? Hogyan lehet rendelkezni a felajánlásról? Hol lehet leadni a rendelkezést? Összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat és határidőket. A vallási közösségek és civil szervezetek olyan társadalmi szolgálatokat végeznek, amelyekkel sok esetben az állam feladatait vállalják át, illetve növelik az állami szolgáltatások minőségét. Az „alulról jövő”, önkéntes vagy világnézeti meggyőződésből fakadó kezdeményezések nagyon fontos értéket képviselnek a társadalom számára, ezért az állam úgy gondoskodik fennmaradásukról és működésükről, hogy az adófizető állampolgárok közvetlenül a maguk által választott egyháznak, szervezetnek tudják felajánlani személyi jövedelemadójuk 1%-át. Az 1% éppen ezért nagyon fontos demokratikus intézmény Magyarországon is. https://www.evangelikus.hu/szja-1

Sikeresen zárult az év végi adománygyűjtés

Több mint hatmillió forint támogatás gyűlt össze az evangélikus nevelőszülői hálózatokban elhelyezett gyerekek javára egyházunk tavaly adventi-karácsonyi adománygyűjtésének köszönhetően.

Angyalait küldte előtte

Herkely Melinda elhívatása az idősek és a fogyatékkal élők felé szól Budapest XV. kerületében, Rákospalota kertvárosias övezetében kis evangélikus szigetre érkezünk. A forgalmas Régi Fóti úton álló evangélikus nagytemplomot elhagyva a jóval csendesebb Juhos utcába kanyarodunk. Itt áll – szoros ölelésben – szép, fehér tornyával a palotai gyülekezet kistemploma, mellette az idősek otthona. A közel két évtizede létesített Bolla Árpád Evangélikus Szeretetotthon élére ez év nyarán új vezetőt választottak. Herkely Jánosné, Melinda korábban a Sarepta Evangélikus Szeretetotthon ápolási vezetője volt; fiatalkora óta elhívása van az idősek és fogyatékkal élők közötti szolgálatra. Nagy lelkesedéssel, máris konkrét formát öltő tervekkel vágott bele a számára is új elemeket hozó munkába. Pályája új állomásáról és mellőzendő sztereotípiákról is beszélgettünk. A 2005-ben létesült otthon története szimbólumként is figyelemre méltó: a palotai evangélikusok a kistemplomot körülvevő épületeket építették át, majd bővítették; széles körű összefogás eredménye a mai állapot. Bolla Árpád evangélikus esperes-lelkész (1931–2006) egykori gyülekezetének tagjaitól indult a kezdeményezés, hogy az általa alapított szeretetotthon – a halála után hat évvel – az ő nevét vegye fel. Esős nap reggelén érkezünk, a kóddal nyitható kapuban Herkely Melinda fogad. Mielőtt leülnénk az irodában beszélgetni, bejárjuk az épületet. Az ebédlőnek is használt közösségi térben délelőtt foglalkozásokat is tartanak. A harmincnyolc férőhelyes otthon jelenleg teljes létszámmal üzemel. A húsz szobában – egy- és kétágyasak – fürdőszoba, tévé, a földszinten kertkapcsolat, kis terasz. A földszint teljes felújítása, akadálymentesítése megtörtént Roszík Ágnes megbízott intézményvezető ittléte alatt, most az emeleti szobák vannak soron. Egy cél felé tartva Herkely Melinda az egészségügyi tanulmányai után a Baptista Teológiai Akadémián szociális munkás és missziói szakot végzett, később intézményvezetői végzettséget is szerzett. 1990-ben kezdett dolgozni a Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetotthonban (Sareptában); az évek során ápolási vezető lett. „Lucfalváról származom, megtérésemet Széll Bulcsú lelkész szolgálata idején éltem át – meséli, amikor eddigi életútjáról kérdezzük. – Kezdettől részt vettem az ifjúsági munkában, az ifivel pedig Győri János Sámuel akkori ősagárdi lelkész ifjúsági óráira is jártunk. A zene, az éneklés mindig meghatározó volt számomra. Férjemmel is Lucfalván ismerkedtem meg, ma már öt felnőtt gyermek és három unoka boldog szülei, nagyszülei vagyunk. Életem meghatározó igéje Róma 8,28: »Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…«” Gregersen-Labossa György lelkész kereste meg őt azzal, hogy szeretné felkérni: vegye át a megbízott intézményvezetőként egy évet itt töltő Roszík Ágnes helyét. „Eleinte tiltakoztam. Szívem-lelkem a Sareptáé – mondtam –, a munkatársakkal, lakókkal erős kötődésem alakult ki. A lelkész úr csak annyit mondott: »Melinda, beszéld meg a férjeddel és persze a Jóistennel, akivel szoktad.«” A Biblia olvasása, jó néhány ige tanulmányozása segített a kérdést döntésre vinni; Isten olyan igékkel erősítette őt, amelyek változásra bátorították: „Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben” – olvasta (Zsolt 91,11–12). Férje is a teljes támogatásáról biztosította őt ebben az ügyben. Elindult. „Roszík Ágnessel beszélgetve rájöttem: mi egy hullámhosszon vagyunk, egy cél felé megyünk. Amit ő itt elkezdett, én folytatni szeretném. Ugyanazok a céljaink. Arról is biztosított, hogy mindenben támogat.” Ezzel a mentorálással, valamint az országos iroda diakóniai osztályával mint segítő „hátországgal” vette át a szolgálatot. Igazi csapatmunka az otthon működtetése: a tizenhat fős munkatársi gárdából Portikné Ivácson Edit ápolási és Koller Edit gazdasági vezetővel mi is találkozunk, amint Szűcs Gyulával, a gondnokkal is, aki tizenöt éve hűségesen végzi munkáját, és a helyi gyülekezet tagja. Az Úr jósága, hogy még élünk Az otthon napirendje tartalmas időtöltést nyújt az időseknek. Melinda sorolja: a reggeli és a kávé után áhítat, tízórai előtt csoportos torna, utána készségfejlesztés, kulturális, zenei vagy nosztalgiafoglalkozás meg egy kis agytorna. Ebéd és a csendespihenő után ismét a közösségi térben gyűlhetnek össze, jó időben pedig a kert lehet a helyszíne a beszélgetésnek, sétának, játéknak. „Délutánonként nagy élet van: népdaloznak, amíg itt vagyok, ezt a mulatós éneklést hallgatom” – teszi hozzá. Uzsonna után egyéni beszélgetések, aztán vacsora, majd nyugovóra térnek a lakók. „Keddenként, az áhítatom előtt elénekeljük Az Úr jósága, hogy még élünk a földön kezdetű dalt, az igei rész előtt pedig a Szívem csendben az Úrra figyelt. Már nagyon jól tudják” – mondja. A technika jóvoltából egyes szobákban bluetoothos lámpa és zenehallgatási lehetőség is van, az intézményvezető most készül ezeknek a személyre szóló beállítására. Mit jelent praktikusan, hogy az otthon evangélikus fenntartásban működik? – kérdezzük. „Bárki kérheti a felvételét, de a házirendben szerepel, hogy aki beköltözik, az tiszteletben tartja a felekezeti jelleget és a hitéleti alkalmainkat. Bár nem kötelező a részvétel, meghatottan látom, hogy a nem evangélikusok közül is sokan, de még a demens lakók közül is többen ragaszkodnak hozzá, hogy lehozzuk őket.” Melinda komolyan veszi igehirdetői feladatát is: „Nekik ez az életük utolsó szakasza. Nem mindegy, hogy ki hogyan tölti el, és az sem, hogy hová megy majd. Igenis életről-halálról van szó! Látom, hogy figyelnek; volt, akinek könnyes lett a szeme.” Fontos a gyülekezeti háttér is: Ponicsán Erzsébet intézményi lelkész hetente tart áhítatot, az otthon lakói részt vesznek az istentiszteleteken. „A gyülekezet tagjai önkéntesként látogatói a gondozottaknak. Tervem, hogy a saját, kispesti gyülekezetemből hívok zenélni fiatalokat – egy ilyen alkalom már volt is nyáron –, nagy öröm volt együtt muzsikálni” – mondja az intézményvezető. Sztereotípiák és valóság Végül arról beszélgetünk, hogy vannak-e olyan sztereotípiák, amelyek bennünk élnek az időseket vagy fogyatékkal élőket gondozó otthonokkal kapcsolatban, és ideje helyreigazítani. „A fogyatékkal élőkre sokan félelemmel, akár viszolygással tekintenek, mert nem ismerik a reakcióikat. Ami idegen, az félelmet kelt. Ennek az az orvossága, hogy merjük megismerni őket. Kell egy találkozás, kapcsolódási pont, ami által feltárul, mennyire aranyosak, szerethetőek. Olyanok, mint egy nagy gyerek. Ha odamegy hozzájuk az ember, már meg is szólítják, és csak jóindulattal fordulnak felénk. Arra bátorítanék, hogy a bennünk lévő falakat bontsuk le.” Az idősotthonok világa sem mentes a félreértésektől. Herkely Melinda szerint az aktív korosztály fél szembesülni az időskorral, a betegséggel, a test változásainak látványával. „»Megöregedtek. Én is ilyen leszek?« – gondoljuk, és talán nem szeretnénk előre látni a jövőnket. Szintén nem merünk szembenézni a haldoklás folyamatával. Ha mégis képes egy család arra, hogy »elengedje« a már fél lábbal odaát lévő rokonát, és kifejezi neki a háláját, a szeretetét, akkor segít neki békében eltávozni. Bár

Pro Caritate-díjat kapott Sipos Ilona Magdolna

Az Élim Evangélikus Szeretetotthon intézményvezetőjét a szociális munka napja alkalmából tüntették ki A szociális gondoskodás a közösségért vállalt bátor és aktív segítségnyújtás, a közösségépítés legalapvetőbb szintje – mondta a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára a szociális munka napja alkalmából tartott díjátadón. Az ünnepi eseményen Pro Caritate-díjjal ismerték el Sipos Ilona Magdolnát, a nyíregyházi Élim Evangélikus Szeretetotthon intézményvezetőjét. A gondoskodáspolitikának van Magyarországon tízmillió természetes munkatársa, de van közöttük százezer olyan, aki a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi területen ezt a gondoskodást nemcsak önkéntesen, hanem hivatásszerűen végzi, róluk szól a mai díjátadó – emelte ki Fülöp Attila. Az államtitkár rámutatott arra is: a szociális gondoskodás eredménye nemcsak egy ember élethelyzetének változtatásán mérhető, mert az egyéni élethelyzetek sokasága megváltoztatja utcarész, falu, település, nagyváros lelki tartását is. Ez a munka nem más, mint a közösségért vállalt bátor és aktív segítségnyújtás, a közösségépítés legalapvetőbb szintje. A rendezvényen Pro Caritate-díjat hatan – köztük Sipos Ilona Magdolna, az Élim Evangélikus Szeretetotthon intézményvezetője –, Idősekért díjat ketten, Esélyteremtésért díjat ketten, Szociális Munkáért díjat öten vehettek át, továbbá Fülöp Attila átadta a miniszteri elismerő okleveleket is. Az elismerésben részesültek névsora itt érhető el. Forrás: https://www.evangelikus.hu/hireink/itthon/pro-caritate-dijat-kapott-sipos-ilona-magdolna

A jövő század papjának életiskolája

Évfordulós Sztehlo-kiállítás a Deák téri múzeumban Időszaki kiállítás nyílt Sztehlo Gábor embermentő evangélikus lelkésznek, a Világ Igazának tiszteletére november 12-én Budapesten, a Deák téri Evangélikus Országos Múzeumban. Az Életiskola – Sztehlo Gábor (1909–1974) című tárlat annak az emlékévnek a része, amelyet az evangélikus egyház – több más szervezettel együtt – a lelkipásztor halálának ötvenedik évfordulója alkalmából hirdetett meg. A megnyitóra az egyház Márton-napi ünnepségének keretében a Deák téri evangélikus templomban került sor. Az eseményen – emlékiratai révén – először maga Sztehlo „szólalt meg”: a Háromszázhatvanöt nap – Emlékek a magyarországi zsidómentésről 1944-ben című kötetből olvasott fel részleteket Lukács Ádám színművész. A felolvasás közben jelenetek peregtek a kivetítőn Szántó Erika 1988-ban készült Gaudiopolis című filmjéből. Ezután Merényi Zsuzsanna pedagógus, pedagógiatörténész, a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítvány elnöke, a Sztehlo Gábor, a gyermeknevelő című kötet szerzője lépett a mikrofonhoz. Megnyitóbeszédében így fogalmazott: „Sokan vallottak már arról, mit kaptak Sztehlo Gábortól. Olyanok, akik személyesen élték át áldásos szeretetét, mentő munkáját. Életüket, biztonságérzetüket, emberbe, Istenbe vetett hitüket, méltóságukat kapták vissza. A gonosz tobzódása után újra tanulhattak, játszhattak, fejlődhettek, és mindebből adódóan további generációknak adhattak életesélyt. Családot alapíthattak, gyerekek, unokák, dédunokák születtek.” Merényi Zsuzsanna emlékeztetett: a külföldre került egykori Sztehlo-gyerekek közül többen kezdeményezték, hogy Jeruzsálemben, az Igazak Kertjében fa állítson emléket Sztehlo Gábornak; ez 1972-ben meg is történt, a lelkész még megérhette. Ugyanakkor a pedagógus azt is hangsúlyozta: a nyilvános és tudatos itthoni emlékezés, újrafelfedezés még több mint tíz évig váratott magára. 1985-ben nyílt időszaki kiállítás Sztehlóról az – akkor dr. Fabiny Tibor vezette – Evangélikus Országos Múzeumban; ez alkalommal sok egykori mentett gyermek, munkatársak, nagytarcsai hívei üdvözölhették egymást. „Sztehlo Gábor életiskolájából személyes élmény nélkül is sokan meríthettünk – fejtette ki Merényi Zsuzsanna. – Én magam is, miközben a pedagógus Sztehlo Gábort kutattam, egy felnőtt példaképet nyertem, aki előítélet-mentesen képes befogadni, a rábízott vagy megtalált tanítványok igényét képes felmérni és minden követ megmozgatva, életüket, fejlődésüket elkötelezetten támogatni. Felesége, vér szerinti gyerekei még azt is érezhették, hogy őket megelőzve. A követők és tisztelők közül többen valljuk, hogy – éppen az életleckék tanulságaként – az emlékezés a jelen és a jövő cselekedeteiben nyer értelmet.” Napjainkban immár utca, rakpart, szobor, két alapítvány, egy gyermekotthon, egy szociális intézmény és egy iskola is viseli nevét, képviseli szellemiségét. Könyvek, filmek, színdarabok születtek itthon és külföldön – sorolta a Sztehlo-alapítvány elnöke. Mint mondta, „idén egy pályázat mozgósította a legfiatalabbakat Sztehlo üzenetének 21. századi újragondolására”, s két alkotás a most nyílt kiállításon is megtekinthető. „Sztehlo Gábor gyülekezeti vagy gyülekezet nélküli lelkészként is például szolgál a pályán dolgozóknak, a lelkészi hivatásra készülőknek.” Végül idézte néhai dr. Frenkl Róbertet, az evangélikus egyház korábbi országos felügyelőjét, a Farkastanya egykori lakóját, aki Sztehlót a jövő század papjának nevezte. „2024-et írunk – a jövő század itt van. És bízzunk benne, hogy egy Sztehlo Gábor valahol itt, köztünk is van.” Amint a múzeum honlapján olvasható, „a tárlat jelentős részében olyan tárgyakat állítottunk ki, amelyek eddig családi otthonokban, archívumokban rejtőztek, és még soha nem szerepeltek kiállításon, publikációkban”. A látogatókat érintőképernyő és egy Sztehlo-abc is segíti. A templomi megnyitó a Sztehlo-gyermekotthonok kedvelt evangélikus énekével (Ó, terjeszd ki, Jézusom) zárult a Pap Kinga Marjatta vezette női kar előadásában, majd a résztvevők a múzeumban folytatták az estét, ahol megtekinthették a kiállítást, és fogadásra voltak hivatalosak. A tárlat kurátorai: Borókay Zsófia és Kertész Botond; megtekinthető 2025. május 18-ig. Forrás: https://www.evangelikus.hu/hireink/beszamolo/evfordulos-sztehlo-kiallitas-a-deak-teri-muzeumban